Augusztus 15., amikor minden évben megbénul Olaszország, a hivatalok és az üzletek bezárnak, a nagyvárosok kiürülnek, az autópályák (meg a strandok) megtelnek. Augusztus második felében szinte képtelenség hivatalos ügyeket intézni vagy orvoshoz időpontot foglalni. Szó szerint megáll az élet. De miért pont augusztus 15-én kezdődik az őrület?
Hagyományosan az olaszok augusztusban veszik ki a szabadságukat, ráadásul a régi időkben szinte mindenkinek volt a családban egy tengerparti nyaralója, ahova levonultak. Mára ez már nem annyira igaz, bár délen még mindig sokszor összegyűlik az egész család a vakációra, és északon tanuló-dolgozó fiatalok is „lejönnek” a szülőkhöz, nagyszülőkhöz, ráadásul az egyébként délolasz gyökerekkel nem rendelkező északiak is előszeretettel választják a szigeteket és a délolasz partokat a belföldi nyaralásukhoz, ahol ilyenkor akár ki is tehetnék a „megtelt” táblát.
(Augusztus második felét már csak ezért sem ajánlanám senkinek az éves pihenése eltöltéséhez, hiszen amikor nincs még egy törölközőnyi hely sem a strandon, mindenhol óriási sorok állnak, parkolóhelyet sem lehet találni, az eléggé meg tudja keseríteni az embernek a pihenésre szánt idejét. A népszerű nyaralóhelyeket érdemes inkább júniusban, július elején, és utószezonban, szeptember-október környékén felkeresni.)
Mivel a Ferragosto egyben katolikus ünnep is, hiszen egybeeseik Mária mennybemenetelének katolikus ünnepével (Assunzione – Szűz Mária mennybemenetelének napja, Nagyboldogasszony napja), így a nap nemzeti ünnep is Olaszországban.
Az ünnep eredete azonban Augustus római császár idejére nyúlik vissza, amikor augusztusban több ünnepet is tartottak az aratás megünneplésére. Időszámításunk előtt 18-ban Augustus bevezette a “Feriae Augusti”-t, hogy összekapcsolja ezeket az ünnepeet, és hosszabb pihenőidőt biztosítson a kemény mezőgazdasági munka és aratás után.
Ezen ünnepségek során a Római Birodalom egész területén lóversenyeket rendeztek, és ezek az ősi hagyományok szinte változatlan formában megmaradtak, mint például a sienai Palio dell’Assunta, amelyet augusztus 16-án rendeznek meg minden évben.
A Ferragosto napi belföldi kirándulások és strandolások népszerű hagyománya a fasiszta időszakban szilárdult meg, amikor a rezsim a munka utáni szabadidő hasznos eltöltését segítő egyesületeken keresztül kirándulások százait szervezték meg a dolgozóknak. Ekkor indultak az akkor népszerű Ferragosto vonatok, amelyek lehetővé tették az alsóbb társadalmi rétegek számára is, hogy tengerparti vagy hegyvidéki üdülőkbe utazzanak augusztus 13-15. között. Ezeket a nagyon kedvezményes árú jegyeket kétféle formában lehetett megvásárolni: volt egynapos (50-100 km körzetben), és háromnapos (legfeljebb 100-200 km körzetben) verziója.
Ezeken az utakon a legtöbb olasz családnak lehetősége nyílt arra, hogy először menjen el nyaralni a tengerhez, a hegyekbe, vagy megnézzen híres kulturális és művészeti látnivalókat. Mivel azonban a kirándulások nem tartalmaztak étkezést, megszületett az ehhez kapcsolódó csomagolt ebédek (pranzo a sacco) hagyománya is. (A klasszikus dél-olaszországi vasárnapi strandolás elengedhetetlen kelléke a mai napig a dugig pakolt hűtőtáska, tele – magyarok számára talán érthetetlennek tűnő – ételekkel, mint például tepsis rakott spaghetti, kagylós frittata vagy töltött paprika.)
A hagyományos augusztus közepi grillezések az 1950-es évektől kezdődően lettek nagyon népszerűek, és természetesen vannak tipikus helyi ételek, amelyeket ilyenkor fogyasztanak (nem csak a strandon), egy azonban szinte mindig közös ezekben: az étkezés vége mindig a jól behűtött görögdinnye (anguria).