A szicíliai Siracusa városának védőszentje Santa Lucia, azaz Szent Luca, aki a 4. Század elején Diocletianus üldözései során halt mártírhalált.
A hagyományos ünnepét, amelyet Szent Luca napjaként ismernek, a nyugati kereszténység december 13-án tartja (Magyarországon is december 13-án van Luca napja, de nálunk egészen más jelentőséggel bír, hiszen a magyar néphagyomány egyik legmisztikusabb téli ünnepe, amelyhez időjóslás, termékenységi varázslás, boszorkányhiedelmek és különféle babonák kapcsolódnak). De térjünk vissza Siracusa-i Szent Lucához.
A legenda szerint Lucia egy előkelő Siracusa-i családból származott, és amikor édesanyja súlyos beteg lett, elzarándokolt vele Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulásért fohászkodjanak.
Csodák csodájára, Lucia édesanyja meggyógyult, és lány álmában megjelent Szent Ágota, aki húgának nevezte őt, s elmondta neki, hogy saját hitével is meg tudta volna gyógyítani anyját. Ezután megígérte Luciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként Isten nagy dicsőségben fogja részesíteni Siracusa városát.
Ezután Lucia kérésére anyja ígéretet tett neki, hogy nem fogják őt férjhez adni, s a hozomány fölött tetszése szerint rendelkezhet. Lucia e vagyont a szegényekre fordította, amit az akkor még leendő vőlegénye rossz szemmel nézett. Amikor pedig a férfi ráébredt, hogy elesett a házasságtól és a hozománytól, bosszúból, kereszténység vádjával bíróság elé hurcolta Lúciát. A bíró először arra utasította a leányt, hogy mutasson be áldozatot a pogány isteneknek, de ő ezt megtagadta. Ezután nyilvánosházban akarta megbecsteleníttetni őt, de a Szentlélek olyan nehézzé tette a testét, hogy nem tudták elmozdítani a helyéről. Végül kegyetlen kínzások után a bíró halálra ítélte. Miután a torkába kardot döftek, nem halt meg azonnal, hanem még tanította a népet, s csak akkor lehelte ki lelkét, miután egy paptól megkapta az utolsó kenetet.
Caravaggio híres festménye, a Seppellimento di Santa Lucia, azaz Szent Luca temetése, egy hatalmas méretű olajfestmény, ezt a jelenetet ábrázolja. A képet Caravaggio 1608-ban készítette, miután megszökött a máltai börtönből, ahol kocsmai verekedés és gyilkosság miatt volt bezárva, és Siracusába menekült. A festmény sokáig a Santa Lucia alla Badia templomban volt kiállítva, a dóm mellett, de 2020-ban átkerült a Santuario di Santa Lucia al Sepolcro szent helyre, ahol 304-ben mártírhalált halt Lucia. Tehát ne keressétek a Dóm téren, mert már nincs ott, ott csak egy kis méretű nyomat látható jelenleg.
Azt már tudjuk, hogy Lucia anyja szembetegsége csodával határos módon meggyógyult, de ezen kívül még más legendák is társulnak Lucia és a szemek kapcsolatához. Egyes hagyományok szerint a kínzói kivájták a szemeit de Isten csodával határos módon visszaadta a látását. Más változatban maga Lucia vájta ki a saját szemeit, amiket tálcán vitt a pórul járt vőlegénynek, aki oda volt a lány szép szemeiért.
Maga a Lucia név a latin lux, azaz fény szóból származik egyébként. Ez a sok kapcsolódás miatt is lett Szent Luca a szembetegségben szenvedők és a vakok védőszentje. Festményeken és szobrokon gyakran ábrázolják Luciát tálcán vitt szemekkel. Emellett ő a patrónája a bűnbánó utcanőknek, valamint a hegyes szerszámokkal dolgozóknak is. Ha Siracusában jártok, ki ne hagyjátok a Santa Lucia ereklyék és emlékek meglátogatását!