Fettuccine Alfredo – az olasz tészta, amit Olaszországban nem is ismernek

Szerző képe

By Szalai Nóri

A Fettuccine Alfredo igazi kulináris legenda: egy római étel, amelyet Olaszországban szinte sehol nem fogsz megtalálni az étlapon, mégis meghódította Amerikát, és világszerte az „olasz tészta” egyik ikonikus példájává vált.

alfredo

A fettuccine Alfredo ma sokak számára a krémes, gazdag „olasz tészta” megtestesítője – pedig Olaszországban alig ismerik ezen a néven. A történet a 20. század elejéig vezethető vissza (a történet szerint 1914-es évhez köthető), amikor Rómában egy Alfredo di Lelio nevű vendéglős, különleges fogást talált ki, hogy az éppen szülés után lévő felesége étvágyát visszahozza: friss fettuccine tésztát kevert össze vajjal és parmezánnal. A három összetevőből álló, mégis selymesen gazdag étel annyira jól sikerült, hogy hamar az étterem vendégeinek is kedvencévé vált.

alfredo

A nagy áttörést azonban Hollywood hozta el. A híres filmsztárpár, Mary Pickford és Douglas Fairbanks annyira rajongott Alfredo tésztájáért, hogy arany evőeszközöket ajándékoztak neki, és ezzel elindították a nemzetközi mítoszt. A római étteremben a tálalás igazi színházi előadás volt: Alfredo magasra emelte a gőzölgő tésztát, mint egy karmester, miközben a vaj és az aranyszínű sajt vonta be a fettuccinét.

Olaszország vs. Amerika – két világ, két Alfredo

Olaszországban a fogást egyszerűen fettuccine al burro-nak hívják, és továbbra is csak vajból és parmezánból készül.

Az Egyesült Államokban viszont a recept új életre kelt: tejszín, csirke, garnéla, brokkoli és más extrák kerültek bele, és a Fettuccine Alfredo mára az olasz–amerikai éttermek egyik legnépszerűbb fogása.

alfredo

A római eredeti éttermek – az Alfredo alla Scrofa és az Il Vero Alfredo – ma is versengenek a valódi Alfredo címért, miközben a világ minden táján február 7-én megünneplik a Fettuccine Alfredo Day-t (kivéve persze Olaszországban).

A fettuccine Alfredo így vált egy római családi receptből világsztárrá.

Nézzük meg a receptet is!

Hozzávalók (6 személyre)

A tésztához

  • 250 g olasz 00-ás liszt
  • 250 g durumbúza-őrlemény (semola rimacinata)
  • Egész tojások (kb. 4–5 darab, a liszt felvételétől függően)

A tálaláshoz (2 adaghoz)

  • 220 g frissen készített fettuccine
  • 40 g édes vaj
  • Bőséges mennyiségű, finomra reszelt és átszitált 24 hónapos Parmigiano Reggiano

A tészta elkészítése

  1. Lisztkeverék előkészítése
  • A kétféle lisztet keverd össze a gyúródeszka közepén.
  • Készíts mélyedést a közepébe.
  1. Tojások hozzáadása
  • Üsd a tojásokat a mélyedésbe.
  • Villával kezdd el felverni, majd fokozatosan dolgozd bele a lisztet.
  1. Gyúrás
  • Amikor a tészta kezd összeállni és keményedni, megkezdheted a gyúrást kézzel.
  • Ha szükséges, kevés durumbúzával tisztítsd le a kezed és a deszkát.
  • Gyúrd 7–8 percig, amíg a tészta sima és homogén nem lesz.
  1. Pihentetés
  • Formázz belőle egy labdát, csomagold fóliába vagy takard le nedves konyharuhával.
  • Pihentesd 30 percig.
    • Meleg szobában tedd hűtőbe.
    • Hűvös helyen maradhat kint.
  1. Nyújtás
  • A pihentetett tésztát lapítsd el, szórd meg kevés durumbúzával.
  • Tésztagéppel fokozatosan nyújtsd egyre vékonyabbra.
  • A cél: nagyon vékony, rugalmas tésztalapok.
  1. Vágás
  • A kész lapokat vágd fettuccine csíkokra.
  • Kiterítve vagy kis „fészkekbe” rendezve is tárolhatod.

Főzés és mantecatura – a lényeg

  1. Előkészítés

A főzési idő mindössze 30 másodperc, ezért minden legyen kéznél:

  • vaj felkockázva
  • Parmigiano Reggiano finomra reszelve és átszitálva (ez adja a krémességet)
  1. Főzés
  • Forró, sós vízben főzd a tésztát kb. 30 másodpercig.
  • Közben készíts elő egy meleg tálat, benne 40 g vajjal.
  1. Átforgatás
  • A tésztát szűrőkanállal emeld át a vajas tálra
  • Jöhet a mantecatore mozdulatsora:
    • hullámzó, ritmikus mozdulatokkal (1–2–3, 1–2–3)
    • a vaj, a sajt és a tészta főzővize krémes mártássá áll össze.