Kézzel-lábbal olaszul

A világ minden táján köztudott, hogy az olaszok bármilyen helyzetben nemcsak szavakkal kommunikálnak, hanem egyfolytában „hadonásznak” is a kezükkel. Mindezt annyira intenzíven csinálják, hogyha valaki nem érti a nyelvet, a testbeszédből is simán ki tudja találni, hogy miről van szó.

Miért gesztikulálnak az olaszok ennyit?

Az olasz gesztikuláció nem csupán egy színes kiegészítője a verbális kommunikációnak, hanem egy önálló, gazdag és évszázadok óta fejlődő nyelv, amely mélyen gyökerezik az olasz kultúrában. Ez a különleges testbeszéd nemcsak az olaszok identitásának része, hanem egy antropológiai és szociológiai jelenség is Itáliában.

A gesztusok regionálisan is változnak: míg Észak-Olaszországban visszafogottabb a testbeszéd, addig a déli régiókban – például Szicíliában vagy Campaniában – a gesztikuláció sokkal intenzívebb és színesebb.

Miért is alakult ez így? Ez részben annak köszönhető, hogy a dél-olasz területek történelmileg szoros kapcsolatban álltak az ókori görög kultúrával, amely már akkor is nagy hangsúlyt fektetett a mimikára és a kézmozdulatokra.

Az ókori Rómában már Ciceró és Quintilianus, a kor híres szónokai, is hangsúlyozták a gesztusok szerepét a meggyőzés művészetében. A középkorban, amikor Itália számos kis államra és nyelvjárásra volt osztva, a kézmozdulatok segítettek áthidalni a nyelvi különbségeket és nehézségeket. A kereskedők például egyfajta „kéznyelvet” fejlesztettek ki, hogy hatékonyan tudjanak tárgyalni egymással.

A reneszánsz idején Leonardo da Vinci is tanulmányozta az emberi gesztikulációt, különös figyelmet fordítva arra, hogyan tükröződnek az érzelmek a kéz mozdulataiban. A XIX. századi olasz egység idején, amikor az olasz nyelv még nem volt általánosan elterjedt, a gesztusok továbbra is kulcsszerepet játszottak a kommunikációban.

A XX. században a neorealista filmek – például Fellini „La Dolce Vita”-ja – világszerte ismertté tették az olasz gesztikulációt. Ezek a mozdulatok nemcsak a karakterek érzelmeit közvetítették, hanem az olasz identitás szimbólumaivá is váltak.

Gesztikulálás a mai digitális világban

A globalizáció és a digitális kommunikáció korában azt gondolhatnánk, hogy a gesztikuláció háttérbe szorul. Ennek ellenére a kutatások azt mutatják, hogy az olasz fiatalok továbbra is aktívan használják a hagyományos gesztusokat – sőt, új formákban is megjelennek, például GIF-ekben, mémekben vagy emojiként is.

Aki szeretné teljes mértékben megérteni az olaszokat, annak nem elég az olasz nyelvet elsajátítania, meg kell tanulnia „olvasni” a kezeket és a mozdulatokat is.

Ez a gesztusokból és kézmozdulatokból álló nyelv ugyanis nemcsak kiegészíti a beszédet, hanem gyakran helyettesíti is azt, különösen érzelmek, vélemények vagy szándékok kifejezésénél. Aki képes értelmezni ezeket a mozdulatokat, az nemcsak jobban megérti az olaszokat, hanem közelebb kerül az olasz életérzéshez is.

Nézzük is meg a legismertebb mozdulatokat és gesztusokat. Ha nem lennének egyértelműek a képek és leírások, nézd meg a videót!

Nyugi! Amikor valakit le/meg akarunk nyugtatni. Nyitott tenyerünkkel előre mutatunk, és kinyújtjuk majd visszahúzzuk a kezünket.	Hmm, de finom! Az egyik kezünk mutatóujjával az arcunkra bökünk és csavaró mozdulatot teszünk.	Félsz? Félek. Kijelentés és kérdés is lehet. A kezünket kúp formában tartjuk, és az ujjainkat ki-be nyitogatjuk.	Takarodó! Ha azt szeretnénk, hogy valaki húzzon el 🙂 Az egyik kezünk élével ütögetjük a másik kezünk tenyerét.	Tökéletes! A hüvelykujjunkat és a mutatóujjunkat összeérintjük és olyan mozdulatot teszünk, mintha vízszintes irányban elhúznánk egy zippzárt.
Semmi. (Nincs itt semmi.) A kezünket „pisztoly” alakban tartjuk, és le-fel mozgatjuk.	Nem érdekel. Akkor használjuk, ha nem érdekel minket, amit valaki mond. A kezünkkel olyan mozdulatot teszünk, mintha lesöpörnénk valamit az állunkról.	Mi van?! Akkor használjuk, ha értetlenkedünk. A kéz egy kúpot képez, az ujjak összeérnek, és le-fel mozgatjuk a kezünket.	Ezek együtt vannak?! Akkor használjuk, ha arra gyanakszunk, hogy két ember összejött. A két mutatóujjunkat összeütjük és vízszintesen mozgatjuk a kezünket.	Ezt neked! Az egyik kezünket ökölbe szorítva ráütünk a másik kezünk könyökhajlatába.