Molnár Ferenc és a Pál utcai fiúk
A leghíresebb magyar irodalmi alkotás, amelyet szinte minden olasz ismer – és valószínűleg olvasott is – nem más, mint a Pál utcai fiúk (I ragazzi della via Paal), Molnár Ferenc első ifjúsági regénye, ugyanis Olaszországban kötelező olvasmány is volt egy időben. Az első olasz kiadás 1929-ben, Alessandor De Stefani és Stefano Rokk Richter fordításában jelent meg. A neveket is lefordították így lett Boka Giovanni (János), Geréb Desiderio (Dezső), Csónakos Tenente, Nemecsek Ernesto (Ernő), Áts Feri pedig Franco (Ferenc).
Az 1889 márciusában Budapesten játszódó regény a Pál utcai fiúk és a vörösingesek csapatának egymással szembeni hadakozását írja le. A kisgimnazisták megvédik játszóterüket, a „grundot” a kis szőke Nemecsek Ernő segítségével, akit előtte társai sokszor lenéztek, de betegen is velük küzd. Nem sokkal a győzelem után derül csak ki, hogy a grundra házat építenek.
Weöres Sándor és Catania
1948 januárjában egy magyar irodalmárikból és művészekből álló csoport tíz napot töltött el Szicíliában, köztük volr Csorba Győző, Nemes Nagy Ágnes, Takáts Gyula, Legyel Balázs, Pilinszky János és Weöres Sándor is.
Bár mindegyikük számára felejthetetlen marad ezt a kirándulás, mégis Weöres Sándorral kapcsolatban maradt fent a leghíresebb anekdota, mégpedig a kétszeres József Attila-díjas és Kossuth-díjas költő és műfordító, Csorba Győző elbeszélésében.
A magyar forradalom és szabadságharc százéves évfordulóján Szicíliában ünnepséget tartott a Magyar Akadémia. Ugyanis az olasz Risorgimento, a szabadságharcot is megindító népmozgalom Garibaldi vezetésével Szicíliából indult ki, és úgy terjedt fölfelé. Ez a politikai reneszánsz félig-meddig indítója volt a magyar 1848-nak. Akkoriban Magyarországon is nagy ünnepségeket tartottak. Az olasz állam Palermóban rendezett egy tudományos ülést, melyen Kardos Tibor (Kossuth-díjas irodalomtörténész, filológus és italianista) is szerepelt. Ekkor hívták meg a művészekből álló csoportot is. Az olasz állam biztosította számukra a kirándulást, a jegyeket Rómától egészen Cataniáig, szállást kaptak, és nyugodtan felfedezhették a szigetet, amire a szűkös kereteikből egyébként nem lett volna lehetőségük.
Éppen Cataniában voltak, amikor Károlyi Amy, Weöres Sándor szintén költő felesége arra kérte Csorba Győzőt, hogy beszéljen a költővel, hogy ne igyon annyit. Bár Weöres Sándor fogadkozott, egy reggel a felesége kétségeesetten közölte Csorbával, hogy Sándor éjszaka nem ment haza, és fogalma sem volt, hogy merre lehet. A költő ráadául nem tudott olaszul. Valamikor másnap estefele tért csak haza, mégpedig igen vidáman. Elmesélte, hogy „elrabolták” a helyiek, és mivel látták, hogy nem veti meg az italt, elvitték magukkal egy társaságba, ahol ivott mindenkivel, míg el nem álmosodott. Pihent egy kicsit, bár nem tudta, hogy hol, majd visszatért a szállásra, ahol a halálra rémült felesége fogadta.
Ekkor írta a következő „nyilatkozatot” feleségének:
Feleségemnek ezennel megígérem és megfogadom, önszántamból és saját tervemből, hogy egy nap félliter bornál többet nem iszom, kivéve havonta egyszer, de akkor sem berúgásig. Berúgni maximum félévenkint egyszer.
Catania, 1948. jan. 24.
Weöres Sándor
Tanúk:
Ferenczy Erzsi
Ferency Béni
Márai Sándor és az olasz sikerek
Talán kevesen tudják, hogy Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényének olasz fordítása (Le braci) 1998-ben az év egyik legjobban fogyó könyve lett Olaszországban, ahol több, mint 100.000 példányt adtak el belőle. Márai Sándor olaszországi sikerét a könyv sikere indította el, és ezáltal az olasz olvasók is felfedezték a magyar író tehetségét.