Aki járt már Szicíliában (főként Messina és Catania környékén), biztosan kóstolta az egyik legjellegzetesebb helyi édességet, a granitát, ami nem is tipikus desszert – legalábbis a helyiek szemében egyáltalán nem az -, hanem a leghagyományosabb reggeli a szigeten.
Granita vs fagylalt
Granitát általában minden fagylaltozóban (gelateria, bar) lehet kapni nyáron (fontos, hogy nyáron, míg fagyit télen is sok helyen), de ne ugyanabban a pultban keresd, ahol a fagylaltot tárolják. A granitát külön, mély, fedővel ellátott üstökben tartják, és onnan merítik ki pohárba, tehát jó esetben nem látod a kínálatot, az vagy ki van írva, vagy meg kell kérdezni, hogy aznap éppen milyen ízűek vannak.
A granita állaga valahol a jégkása és a fagylalt között van – tehát nem folyékony, de nem is masszívan krémes, fő összetevői pedig a víz, a cukor, és különböző természetes ízesítők, általában gyümölcsök, kávé, pisztácia vagy mandula. A legfontosabb különbség tehát az, hogy a granitában nincs se tej, se tojás se tejpor.
Egy kis történelem
A granita története az arab uralom idejére vezethető vissza, ekkor került a szigetre ez a jégkásaszerű desszert. Az arabok ezt sharbatnak hívták, amely egy jeges ital volt mézzel és rózsavízzel dúsítva. Ez inspirálta a helyieket, hogy megalkossák a saját verziójukat. Így született meg a granita. Az eredeti verzió természetes hóból és jégből készült, ehhez az Etna hófödte csúcsairól hozták a havat a városokba, ahol ezt citrommal és más gyömölcsök levével ízesítették.
Idővel a technológia fejlődésével a hó helyett mesterséges fagyasztási módszereket alkalmaztak, és kialakult a ma ismert granita, amelyet hagyományosan kézzel keverve készítenek, hogy a kívánt finom, kristályos állagot elérjék.
Brioche con tuppo, azaz a kontyos briós
A szicíliaiak a granitát leginkább meleg briósba téve fogyasztják, ami különösen népszerű reggelire. De sokan “könnyű” ebédnek, vagy vacsorának is szívesen esznek egy jó kis “brioche con granita”-t.
A szicíliai briós nem ugyanaz, mint a Magyarországon is ismert péksütemény. A hagyományos brioche (vagy ahogy a helyiek hivják brioscia) egy élesztős, kelt tészta, amelynek a különlegessége, hogy kétszer is megkelesztik (doppia lievitazione), és kevesebb vajjal de több tejjel készült, mint a többi édes kelt tészta. Az eredeti recept nem is használt egyátalán vajat, helyette disznózsír került a tésztába.
Catania környékén a brioscia sárgás színű, ami a hozzáadott sáfránynak köszönhető, és itt gyakran tesznek reszelt narancshéjat is a tésztába.
Már csak egy kérdés – na jó, kettő – marad hátra: mit rejt a “brioche con tuppo” név? A tuppo jelentése konty, és a szicíliai lányok és asszonyok hagyományos hajviseletére utal, ami hasonlít a péksütemény tetején lévő kis “gombócra”.
… és, hogy egy kis nyelvtant is becsempésszek ide, nézzük meg, hogy vajon miért la brioche és nem il brioche a főnév az olaszban, azaz miért nőnemű a szó? A válasz egyszerű, pontosan a tuppo-ra visszautalva, ami a nők konytának formájára hajaz, a sütemény is nőnemű lett az olasz nyelvben.
Hogyan készül a granita? A receptet a 2025 június-júliusi számban találjátok! Keressétek az újságárusoknál, vagy olvassátok digitálisan!
