Sok Olaszországba látogatótól (főleg, akik dél-Olaszországba vagy a szigetekre látogatnak) halljuk a kérdést: lehet inni a csapból?
A helyzet az, hogy maguk az olaszok nem isznak általában csapvizet, a palackozott vizet részesítik előnyben, és embertelen mennyiségben képesek ásványvizet venni (és általában az nem szénsavas).
A műanyag palackok visszaszorítása érdekében rengeteg olasz városban helyeztek ki „víztöltő állomásokat”, amelyek az elmúlt években nagyon népszerűek lettek. Ezek valójában kis bódék, ahol egy feltöltőkártya segítségével remek minőségű szűrt vizet (sima vagy szénsavas) tölthetünk a saját palackunkba. A feltöltőkártya 29 euróba kerül, ezért 600 liter vizet kapunk. Emellett számos helyen (szupermarketek, elektronikai üzletek, gyógyszerárak) bizonyos összegű vásárlás felett pontokat kaphatunk, amelyet aztán vízre lehet váltani (1 euro értékű vásárlást 2 liter vízzel jutalmaznak). Az üzemeltető Acqueditalia szerint a szolgáltatás igénybevételével nagyjából évi 350 euro összeget tud egy család spórolni.
De térjünk is vissza a csapvízre. Tehát az olaszok vonakodnak a csapvíztől (ki tudja miért), és ha egy bárban vagy étteremben kérsz egy pohár csapvizet, akkor jó eséllyel furán fognak rád nézni, és a csapból egészen biztosan nem fognak neked vizet hozni.
A CSA Research felmérése szerint az olaszoknak mindössze 29,2 százaléka iszik csapvizet napi rendszerességgel, míg 43,4 százalék kizárólag palackozott vizet fogyaszt. A felmérésből az is kiderül, hogy minden olasz kb. 208 liter palackozott vizet iszik meg évente, megszerezve ezzel az „Európa legnagyobb palackozott vízfogyasztó országa címet”.
Akik egyébként csak palackozott vizet isznak azt mondják, hogy egyrészt azért teszik ezt, mert nem szeretik a csapvíz ízét, illetve nem bíznak a csapvízben, és biztonságosabbnak tartják a palackozott vizet.
De vajon jogosak ezek az aggodalmak? Az olasz vízkutató intézet, az IRSA szerint az olaszországi víz nemcsak tökéletesen biztonságos, hanem az osztrák, svéd, ír és magyar víz után az ötödik legjobb minőségű Európában. Ennek egyik fő oka az, hogy az országos ellátóhálózatban a víz mintegy 85 százaléka felszín alatti vízforrásokból származik, amelyeket nagyrészt biztonságosabbnak tartanak, mint a felszíni forrásokat.