Az arancino Szicília ikonikus street food-ja: töltött, panírozott és olajban kisütött rizsgolyó, amelyet különféle töltelékekkel, például raguval, borsóval vagy sajtokkal készítenek. Számtalan variáció létezik, a legnépszerűbbek talán a klasszikus ragus, de a prosciutto-formaggio (sonka-sajt), spinaci (spenót), burro (vaj) és nagyon kelendő. Vannak édes verziók is, főleg a turisták által sokat látogatott helyeken, de ezeket a helyiek nem kedvelték meg annyira.
Az arancino/a története – mint sok minden más Szicíliában – az arabokkal kezdődött, ők ismertették meg a szicíliaiakkal a 9-12. század között azt a szokást, hogy a sáfrányos rizst bárányhússal töltötték meg, majd tenyerükbe fogták, megforgatták, és kvázi egy rizses-húsos golyót formáztak belőle. Az irodalomban, krónikákban, szótárakban és receptkönyvekben a 19. század második felében került csak említésre.
… és akkor most arancina vagy arancino?
Vigyázat, a név használatánál légy körültekintő! Míg Cataniában az arancino a helyes forma, Palermóban arancina-nak hívják – és ez a két város közötti örök rivalizálás szimbolikus részévé vált. A különbség nemcsak a névben rejlik, ugyanis a Palermo környéki arancina kerek, míg a Catania környéki rizsgolyó kúp alakú, amely az Etnát szimbolizálja.
Ha szeretnéd megkóstolni, akkor Szicíliában szinte minden egyes bár kínálatában megtalálhatod bárhol a szigeten.
Palermóban a Ke Palle pedig csak arancinát árul, számtalan verzióban, nézd meg, és ha arra jársz, kóstold is meg őket!
A „che palle” kifejezés (ke palle) azt jelenti szószerint, hogy „Micsoda golyók” de a szlegben az átvitt jelentése inkább az, hogy „A fenébe!”.
Ha szeretnéd otthon elkészíteni, íme egy videó: