Az olasz filmművészet nagyon gazdag múltra tekint vissza, sok nemzetközi elismeréssel és Oscar-díjjal jutalmazott filmmel ajándékozta meg a nézőket. Számos filmet jelöltek a díjra, több kapott tiszteletbeli Oscar-t, és tizenegy film pedig meg is nyerte a legjobb idegennyelvű alkotásnak járó szobrocskát. Amennyiben még nem láttad ezeket a filmeket, akkor mindenképpen érdemes őket megnézned, és ha teheted, akkor eredeti nyelven, mert teljesen más élményt ad, ha hallod a szereplők “igazi” hangját és a film nyelvhasználatát, amit sokszor a szinkron nem tud egyáltalán visszaadni.
Országúton (La strada, 1954 – Federico Fellini)
Az egyik leghíresebb olasz film, az Országúton, egy megrázó dráma emberi sorsokról, magányról, halálról, amely középpontjában kegyetlen Zampanò (Anthony Quinn) utcai artista és hűséges társa, Gelsomina (Giulietta Masina) kapcsolata áll, és szívbe markolóan mutatja be egy elidegenedett, közönyös ember magába roskadását.
Cabiria éjszakái (Le notti di Cabiria, 1957 – Federico Fellini)
A naiv, lelke mélyén ártatlan utcalányt, Cabiria-t (Giulietta Masina) mindenki kihasználja, könnyű prédája a számító világnak. Ő azonban töretlenül hiszi, hogy sikerül kiszabadulnia ebből a létből, szeretetre, és biztonságra lel majd egyszer. Egy vásári hipnotizőr kihozza belőle legtitkosabb vágyait, és amikor már végre úgy érzi, hogy kiszabadul kegyetlen sorsából, kiderül, hogy a szerelmének vélt férfi is csak a pénzét akarja, és ezért még arra is képes, hogy megölje a nőt.
8 és ½ (8 ½, 1963 – Federico Fellini)
A Marcello Mastroianni és Claudia Cardinale főszereplésével készült film a filmtörténet első rendezői önvallomása, amelyben Fellini-t Mastroianni alakítja. A filmbeli Guido filmrendező, aki visszavonul egy magánklinikára, hogy elbújjon a világ elől, azonban nemcsak felesége és szeretője üldözi egyfolytában, hanem az a rengeteg ember is, aki tőle vár újabb munkát, egy következő, lehetőleg ismét nagy sikerű filmhez.
Tegnap, ma holnap (Ieri, oggi, domani, 1963 – Vittorio De Sica)
A film sokszínű képet ad az olasz nőről, éljen bárhol is, foglalkozzon is bármivel, mint például a népes családját tiltott üzleteléssel eltartó, temperamentumos nápolyi Adelina, a csupa szív prostituált római Mara vagy a hideg, számító, milánói Anna. Az ezerarcú Sophia Loren férfi partnere mindhárom epizódban Marcello Mastroianni.
Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében (Indagine su un cittadino al di sopra di ogni sospetto, 1970 – Elio Petri)
A Gian Maria Volonté és Florinda Bolkan főszereplésével készült bűnügyi filmben a rendőrség politikai csoportjának frissen kinevezett vezetője egy erotikus játék során “véletlenül” meggyilkolja a szeretőjét. Amikor őt magát bízzák meg a gyilkosság felderítésével szinte sportot űz abból, hogy mindenütt nyomokat hagyjon maga után, hogy lássa, mikor jön el az a pillanat, amikor egy minden gyanú felett álló és hatalommal rendelkező embert valóban meg mernek vádolni.
Finzi-Contiék kertje (Il giardino dei Finzi-Conti, 1970 – Vittorio De Sica)
A film két, Ferrara-ban élő, zsidó családról szól, és 1938-ban játszódik. A család két tagja, Micol és Giorgio szerelmesek egymásba, és egy ideig úgy tűnik, hogy a két család el tud zárkózni a külvilág veszedelmei elől, azonban később kiderül, hogy a fasizmus senkit nem kímél, és végül őket is letartóztatják.
Amarcord (Amarcord, 1973 – Federico Fellini)
Fellini önéletrajzi ihletésű filmje, melyben Titta (Bruno Zanin), a nagyra nőtt kamasz a felnőtté válás problémájával küszködik az Adriai-tenger partján fekvő kisvárosban, ahol az élete nagyrésze zajlik. Megfordul itt mindenki: a városka szexbombája, akiről minden férfi álmodik, az ügyvéd, az utcalány, a gigantikus mellű trafikosnő, a fagylaltos, a fasiszta pártvezér, és még sokan mások.
Cinema Paradiso (Cinema Paradiso, 1988 – Giuseppe Tornatore)
A kis Salvatore (Salvatore Cascio) rajong a filmekért. Ha csak teheti, minden idejét a Cinema Paradiso-ban, a helyi moziban tölti. A vetítőterem és a gépház serdülőkorának legfontosabb helyszínei, ahol meghatározó élményekben van része. Itt köt különös barátságot a mozigépésszel, Alfredóval (Philippe Noiret), aki tanácsokkal látja el a szerelemről, és az élet nagy dolgairól egészen addig, amíg a mozit tűzvész pusztítja el.
Mediterraneo (Mediterraneo, 1991 – Gabriele Salvatores)
A film a második világháború idején játszódik, s egy csoport olasz katonáról szól, akiket egy Égei-tengeri görög szigetre helyeznek helyőrségi figyelőállásba – a hadsereg azonban a háború végéig megfeledkezik róluk, és három évre a szigeten ragadnak.
Az élet szép (La vita é bella, 1997 – Roberto Benigni)
1938-ban Guido (Roberto Benigni) beleszeret tanárnőjébe, Dora-ba (Nicoletta Braschi). A lány egy náci tiszt menyasszonya, Guido viszont félig zsidó, aki mindent megtesz azért, hogy a lány ne menjen hozzá a katonához. A küzdelme sikerrel zárul, Dora-t elveszi, és fiuk születik. Azonban a háború közbeszól, Guido-t és családját internáló táborba hurcolják. Hogy szenvedésüket enyhítse, kitalálja, hogy az egész helyzet csak egy játék, ahol a rabok versenyzők, a fogva tartók pedig a játék vezetői
A nagy szépség (La grande bellezza, 2013 – Paolo Sorrentino)
Jep Gambardella jól ismert figurája a római társadalmi életnek, annak ellenére, hogy 40 évvel ezelőtt mindössze egyetlen könyve jelent meg. Ahogy eléri a 65. születésnapját, néha iróniával, néha lemondással kezd el gondolkodni élete céltalanságán. Bár továbbra is a társasági élet tölti ki napjait, eközben bejárja Rómát, hogy rátaláljon a felszínes fecsegéseken túl a “nagy szépségre”.