Az olasz feltételes jelen idő neve condizionale presente vagy condizionale semplice.
Az olaszban a kijelentő mód (modo indicativo) mellett létezik felszólító mód (modo imperativo), feltételes mód (modo condizionale) és kötőmód (congiuntivo) is.
A feltételes módban, akárcsak a magyar nyelvben, két idő van: jelen idő (condizionale presente) és múlt idő (condizionale passato). (Az angol nyelvben ugye négy verzió van: zero, 1st, 2nd és 3rd conditional).
A feltételes jelen egy szóból álló igealak, ezért condizionale semplice néven is szokták emlegetni. A feltételes múlt összetett igealak, ezért condizionale passato-nak is nevezik.
Az olasz feltételes jelen idő töve ugyanaz, mint a kijelentő mód jövő idő töve: az -are, -ere, -ire végéről elhagyjuk az e-t. Ezen felül az -are végű igék a-ja e-re vált, akárcsak jövő időben. A ragok pedig a következők:
-ei
-esti
-ebbe
-emmo
-este
–ebbero
Nézzünk is meg néhány példát:
PARLARE
parlerei
parleresti
parlerebbe
parleremmo
parlereste
parlerebbero
PRENDERE
prenderei
prenderesti
prenderebbe
prenderemmo
prendereste
prenderebbero
PARTIRE
partirei
partiresti
partirebbe
partiremmo
partireste
partirebbero
Az -are végű igék -ere végűekként viselkednek. Emiatt a -care, -gare végű igéknél megváltozik a helyesírás, h-t betoldunk, akárcsak jövő időben:
MANCARE
mancherei
mancheresti
mancherebbe
mancheremmo
manchereste
mancherebbero
PAGARE
pagherei
pagheresti
pagherebbe
pagheremmo
paghereste
pagherebbero
A -ciare, -giare, -sciare végű igék i-je kiesik, hiszen a kiejtés szempontjából nincs rájuk szükség:
COMINCIARE
comincerei
cominceresti
comincerebbe
cominceremmo
comincereste
comincerebbero
MANGIARE
mangerei
mangeresti
mangerebbe
mangeremmo
mangereste
mangerebbero
LASCIARE
lascerei
lasceresti
lascerebbe
lasceremmo
lascereste
lascerebbero
Vannak természetesen rendhagyó alakok is, ezek megegyeznek a jövő idő rendhagyó alakjaival:
avere: avrò – avrei
essere: sarò – sarei
stare: starò – starei
dare: darò – darei
fare: farò – farei
andare: andrò – andrei
cadere: cadrò – cadrei
vedere: vedrò – vedrei
vivere: vivrò – vivrei
potere: potrò – potrei
volere: vorrò – vorrei
dovere: dovrò – dovrei
sapere: saprò – saprei
venire: verrò – verrei tenere: terrò – terrei
bere: berrò – berrei
porre: porrò – porrei trarre: trarrò – trarrei
tradurre: tradurrò – tradurrei
rimanere: rimarrò – rimarrei
Mikor használjuk a feltételes jelen időt az olaszban?
- Ugyanakkor használjuk, amikor a magyar feltételes jelen időt (-na, -ne, -ná, -né, pl. olvasna, inna, enne, ülne, utazna, tanulna, stb.
Fontos, hogy a “ha”, tehát olaszul a “se” után nem szabad condizionale igealakot használni, csak a feltételes igeragozásban. Ha feltételes mondatot alkotunk, akkor annak két tagmondatból kell állnia: az egyikben van a “ha” (se, angolul if), itt az angol múlt időket használ (jelenre is), az olasz pedig congiuntivo-t.
Mi most csak a másik tagmondattal foglalkozunk, ahol a feltételes jelen idejű igeragozás van!
Comprerei un gelato ma non ho soldi. – Vennék egy fagyit, de nincs pénzem.
Használható még udvarias kérés kifejezésére is (ahogy a magyarban is), elsősorban a potere igével, de anélkül is:
Potrebbe dirmi quando apre la bottega? – Meg tudná mondani, hogy mikor nyit az üzlet?
Apriresti la porta per me? – Kinyitnád nekem az ajtót?
- Használhatjuk állítólagos jelen idejű cselekvés kifejezésére, amelynek megtörténésében nem vagyunk biztosak. Ha magyar mondatban jelen idő mellett az „állítólag” szó szerepel, akkor az olaszban használhatjuk a feltételes jelen időt, és az „állítólag” szót akár ki is hagyhatjuk:
Ci sarebbe un incidente per strada. – Állítólag baleset történt az úton.
Secondo le chiacchiere, l’attrice visiterebbe questo negozio. – A pletykák szerint a színésznő meglátogatja ezt az üzletet.
HA SZERETNÉD GYAKOROLNI A FELTÉTELES JELEN IDŐT, AKKOR HALLGASD MEG GIORGIA COME SAPREI CÍMŰ SZÁMÁT!
