Olaszország középső részén, Emilia-Romagna tartományban található Castello di Montebello (magyarul talán a „szép hegy vára” lehetne a neve), amely nemcsak egy történelmi és építészeti emlékmű, hanem a hátborzongató rejtélyek és egy mindmáig nem tisztázott legenda színtere is.
Ha Rimini környékén nyaralsz, mindenképpen érdemes ellátogatni erre a közeli településre, ahol a régmúlt idők nyomát mesés tájakon járva fedezheted fel.
A Castello di Montebello eredete egészen a római korig nyúlik vissza, mai formáját a középkor idején nyerte el, nagyjából a 14. és 15. század környékén. A vár elhelyezkedésének köszönhetően a Marecchia és az Uso völgyének kiemelt stratégiai pontja volt, így fontos szerepet játszott a térség védelmében, ráadásul jelentősebb kereskedelmi útvonalak áthaladtak ezen a területen. Az várat a híres Malatesta család építtette, akik hosszú időn keresztül uralták a vidéket.
A kastély később a Guidi di Bagno nemesi család kezébe került, és jelenleg is ennek a családnak a tulajdonában áll. Ők jelentős átalakításokat végeztek rajta, amely következtében a hadászati és védelmi célok mellett egyre inkább megjelentek a kényelmi és luxus elemek is, mint például a korabeli bútorzat, freskók, fegyvergyűjtemények, és a híres, kereszt alakú terem is.
A Montebello várhoz fűződő leghíresebb történet kétségkívül Azzurrina legendája. A történet szerint a 14. században élt a várat tulajdonló Malatesta család leánygyermeke, Guendalina, aki albínóként született. Ebben a korban az albínókat gyakran boszorkánynak vagy szerencsétlenséget hozó személyenek tartották, ezért a szülei minden módon igyekeztek elrejteni lányuk másságát: fehér haját különböző módokon próbálták beszínezni kevés sikerrel. Végül úgy döntöttek, hogy kékre festik, innen ered a kislány beceneve: Azzurrina (Kékecske).
A legenda szerint 1375 nyarán, a nyári napforduló idején, Azzurrina a vár pincéjében játszott, ahol apja kérésére két őr vigyázott rá. Horrorfilmbe illő jelenetek következtek: kint erős vihar dúlt, és a bent labdájával játszó kislány pedig egyik pillanatról a másikra köddé vált, és soha többé nem került elő. Sem a teste nem lett meg, sem más nyom nem utalt rá, hogy hová tűnhetett.
Azóta azt tartják, hogy Azzurrina szelleme ötévente, pontosan a nyári napforduló napján újra és újra felbukkan. 1989-ben megnyitották az érdeklődők előtt a várat és azóta látogatható múzeumként működik. Egy évre rá szakemberek mentek le a vár pincéjébe, hogy hangfelvételeket készítsenek. Az ott regisztrált hangfelvételeken, egyesek szerint síró vagy kacagó gyerekhang hallható, mások szerint igazából semmi.
A történet hitelessége – melyet először az 1700-es években vetettek papírra – természetesen megkérdőjelezhető, de a legenda évszázadok óta él, és minden generáció újra és újra elmeséli a maga módján.
A vár természetesen kihasználja turistacsalogatóként ezt a nem mindennapi legendát: éjszakai látogatásokat szerveznek, különösen a nyári napforduló idején, amikor a látogatók maguk is meghallgathatják a hátborzongató hangfelvételeket.
További érdekes, szellemjárta és bizarr helyekről az 5 Perc Olasz Magazin számaiban olvashatsz!
