A Vespával minden lehetséges, ahogy a híres, 60-as évekbeli szlogen mondja. A Vespával tiéd a világ. Tudtad, hogy bár a legendás Vespa születése 1946-ra nyúlik vissza, annak gyártóját, a Piaggio céget, 1884-ben Genovában alapította az akkor mindössze 20 éves Rinaldo Piaggio?
A vállalat kezdetben luxus tengerjáró hajók kabinberendezéseihez szállított első osztályú faanyagot, majd a század végére változott a tevékenységi körük, és vasúti kerekeket, majd az I. Világháború alatt pedig tengeralattjárók felderítésére és megsemmisítésére alkalmas motoros hajókat, repülőgép motorokat és helikopter propellereket is gyártottak már.
1917-ben a genovai üzem mellett megnyitották a pisai gyártórészleget, majd 1920-ban a híres Pontederában található gyárat is, ahol immár saját szabadalmuk alapján történt a motor- és repülőgépgyártás. Az egyre töretlenebb sikereket elérő céghez ekkor csatlakozott Rinaldo két fia, Armando és Enrico is, akik apjuk halála után átvették a cég vezetését.
A II. Világháború azonban súlyos csapást mért a vállalatra, mivel a szövetségesek szinte teljesen lerombolták mind a Pontedera-i, mind a Pisa-i és Finale-i üzemeket is, és így, hogy talpra álljanak, a cégnek valami teljesen újjal kellett előjönnie a veszteségek enyhítésére, illetve a termelés újra beindításához. Enrico feladata volt az üzemek helyreállítása, aki a megoldást egy új járműben látta, amely nemcsak olcsó, de mindenki, még nők által is, használható, gyors és könnyű mobilitást biztosít.
Így Enrico megbízása nyomán, 1943 és 1944 között, a Biella-i gyárban Renzo Spolti tervezőmérnök asztalán megszületett egy motor, amelyet a gyár dolgozói csak Paperino-nak „csúfoltak”.
De mit is jelent a Paperino? Olaszországban Donald kacsa neve Paperino (és igen, akkor már ismerték Olaszországban Donald kacsát, mivel az első Topolino, azaz Mickey egér képregény 1935-ben jelent meg az országban), és ahhoz hasonlították a munkások Spolti motorját.
Azonban Enrico Piaggionak nem tetszett ez a modell, ráadásul egyébként sem volt oda a motorokért, mert kényelmetlennek tartotta őket, és utálta, hogy bepiszkolják az ember ruháját, pláne, ha mondjuk kereket kell cserélni.
Így, 1945-ben megbízta Corradino D’Ascanio-t (aki 1934-től volt a gyárnál, és az ő tervei alapján készült el az első modern helikopter is), hogy tervezze át az eredeti prototípust. D’Ascanio sem szerette a motorokat, hiszen korábban is inkább légi járműveket tervezett, így egy olyan robogó terve jött ki a keze alól, amelynek a karosszériája és a kormánya inkább egy repülőgépre emlékeztetett.
A 98 cm3-es robogón a sebességváltó kar a kormányra került, a motor pedig a hátsó kerékhez, a robogó elején a teleszkópvilla helyére a repülőgépgyártásban is használatos levegőkaros kormányoszlop került, amely megkönnyítette a kerékcserét, a karosszéria pedig megvédte a motorost attól, hogy koszos legyen a ruhája. A vezetési pozíciót úgy tervezte meg, hogy kényelmesen és biztonságosan üljön a sofőr a robogón, amely akár 60 km/h sebességre is képes volt.
D’Ascanio terveinek immár semmi köze nem volt Donald kacsához, az ő prototípusa teljesen eredeti és forradalmi volt minden addigi kétkerekű közlekedési eszközhöz képest. Az első 15 darabot 1946 áprilisában gyártották le Pontederaban. Amikor Enrico Piaggio meglátta az első példányt, felkiáltott, hogy „Úgy néz ki, mint egy darázs!” – és ezzel azonnal el is nevezte az azóta legendássá vált robogót. (a vespa olaszul darazsat jelent)
A Vespa értékesítését a Lancia kereskedelmi láncán keresztül kezdték meg, akik az első évben 2484 darabot adtak el. A nem várt sikeren felbuzdulva a Pontedera-i gyárat teljes egészében a Vespa gyártásának szentelték. 1949-ben már 35.00 darabot, 1950-ben pedig már 60,000 példányt készítettek belőle.
A II. Világháború után is a Vespa tette lehetővé, hogy az országban visszaálljon a mobilitás, akkoriban a Piaggio látta el robogókkal az egész országot, és a Vespa egyben az olasz életstílus jelképe is lett.
Az 1956-ban legyártott egymilliomodik darab után, az 50-es évek közepére a Vespa már világszerte az egyik legkelendőbb közlekedési eszközzé vált, és már nemcsak Olaszországban, de Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Belgiumban, Brazíliában, Indonéziában és Indiában is gyártották.
…és hogy népszerűségének mi a titka? Enrico alapelvárásai mellett az, hogy egyáltalán nem hasonlított, és ma sem hasonlít a „hagyományos” zajos, piszkos, kényelmetlen motorokhoz. Már első ránézésre játékosságot és eleganciát sugároz, és természetesen az is, hogy nők is könnyedén vezethetik.
A Vespa azonban nem csupán piaci jelenség. A társadalomtörténet része. A dolce vita éveiben a Vespa a robogó szinonimájává vált, a külföldi tudósítók Olaszországot egyszerűen „Vespa országának” hívták, és nagyon erős társadalmi jelenlétét mi sem bizonyítja jobban mint, hogy többszáz filmben is szerepet, és szerepel azóta is.