Augusztus 10-én ünneplik Olaszország-szerte a San Lorenzo éjszakáját, amely egyesíti a keresztény hagyományokat, a csillagászati jelenségeket és a népi szokásokat.
De ki volt San Lorenzo, azaz Szent Lőrinc?
Lőrinc a szegények, betegek, özvegyek védőszentje volt, betegeket gyógyított, és a neki tulajdonított csodás gyógyulások hatására sokan tértek át a keresztény hitre.
258-ban mártírhalált halt, amikor az őt üldöző római hatóságok élve megégették, mert a szegényeknek adta az egyház vagyonát. A tűzoltók és a tűzzel dolgozó mesteremberek (például cukrászok és pékek) hívták régen segítségül, de az égési sérüléseket szenvedettek is hozzá fohászkodtak a gyógyulásért. A hagyomány szerint az augusztus 10-i csillaghullás az ő könnyeit, és a tüzes rács szikráit jelképezik.
Miért hullanak a csillagok?
- A jelenség tudományos neve: Perseidák meteorraj.
- Ezek a „csillagok” valójában meteoritok, amelyek a Swift-Tuttle üstökösből származnak, és a Föld légkörébe lépve fényes csíkokat hagynak az égen.
- A csúcspontja épp augusztus 10. körül van, amikor akár 100 hullócsillagot is láthatunk óránként.
Milyen szokások köthetők a csillaghulláshoz?
Olaszországban ezen az éjszakán az emberek összegyűlnek a szabadban, távol a városi fényektől, hogy megfigyeljék a csillaghullást. Leginkább a tengerpartra szoktak lemenni, ott pikinikeznek, és reggelig maradnak, hogy hullócsillagokat lássanak. Minden egyes hullócsillagnál kívánni kell egyet, ezért szokták a remények és vágyak éjszakájának is nevezni San Lorenzo éjszakáját.
Ősi gyökerek
A kereszténység előtti időkben augusztusban termékenységi rítusokat tartottak, például Priaposz isten tiszteletére. Ezek a rituálék is a csillagokhoz és a természethez kapcsolódtak, és a keresztény ünnep részben ezekre épült rá.
Ez az éjszaka tehát nemcsak a csillagok megfigyeléséről szól, hanem a spiritualitásról, közösségről és reményről is. Ha augusztus 10-én Olaszországban jársz, ne felejts el kívánni valamit egy hullócsillag láttán!