Ismét egy olasz sorozatot szeretnék a figyelmedbe ajánlani, amelyet eredeti nyelven nyelvgyakorlás céljával is nézhetsz, de maga a sorozat is egy roppant érdekes történetet dolgoz fel, mégpedig az első olasz ügyvédnő életéről.
Ebben az izgalmas történelmi drámában Lidia Poët gyilkossági ügyekben nyomoz, miközben azért harcol, hogy ügyvéd lehessen. A filmet az első olasz ügyvédnő igaz története ihlette. A sorozat két évadát, összesen 12 epizódot) a Netflixen nézheted meg eredeti olasz nyelven, magyar felirattal.
Nézd meg az előzetest!
Miről szól a sorozat?
Lidia nem lehet ügyvéd, mert a törvényt férfiak írták, de ő minden erejével azért küzd, hogy ezt megváltoztassa. Bátyja, Enrico ügyvédi irodájában dolgozik, új ügyekkel foglalkozik, és küzd a nők jogairért. Eközben szakít szerelmével, de később kénytelenek találkozni, hogy közösen végezzenek egy titkos nyomozást. Az epizódok során Lidia zseniális módon folytatja ennek a férfiak által férfiaknak épített világnak a “lebontását”.
De ki is volt Lidia Poët?
Az 1855. augusztus 26-án, egy Perrero Traverse faluban született Lidia Poët volt az első modern olasz ügyvédnő. Az ő kizárása vezetett ahhoz a mozgalomhoz, amely lehetővé tette a nők számára, hogy ügyvédként praktizálhassanak és közhivatalokat tölthessenek be Olaszországban.
Jogi vizsgáit a Torinói Egyetem jogi karán tette le, és 1881. június 17-én kapta meg a diplomáját. Ezt követően törvényszéki gyakorlaton vett részt egy ügyvédi irodában, ahol asszisztálhatott a törvényszékek ülésein.
1883. augusztus 9-én tette le a Torinói Ügyvédi Rend elméleti és gyakorlati vizsgáit, majd ezt követően felvették az ügyvédek névjegyzékébe (albo degli avvocati). Ez – mármint, hogy egy nőt bevettek az ügyvédi névjegyezékbe – nem tetszett a főügyészi hivatalnak (procura generale), ezért panaszt nyújtottak be a torinói fellebbviteli bírósághoz.
Hiába volt rengeteg ér a panasz ellen, illetve hiába más országokban már praktizáltak női jogászok (például Clara S. Foltz Amerikában), a főügyész azzal érvelt a panasz mellett, hogy a törvény és a közrend tiltja, hogy a nők belépjenek a bírói karba. A fellebbviteli bíróság ezt követően megállapította, hogy Poët beiratkozása jogellenes volt. Lidia ugyan fellebbezett, de az alsóbb fokú bíróság döntését 1884-ben megerősítették, és Poët-t kizárták a torinói ügyvédi kamarából.
Ezt követően nyilvános vita alakult ki, 25 olasz újság támogatta a nők közéleti szerepvállalását, és csak három ellenezte.
A kizárást követően Poët a bátyja, Enrico Poët ügyvédi irodájában dolgozott, és gyakorlatilag ugyanolyan ügyvédi munkát végzett, mint bármelyik férfi, de nem írhatott alá, és nem is vehetett rész bírósági tárgyalásokon.
A bátyja távollétében ő vette át teljes egészében a praxist, és amikor szükséges volt, férfi kollégái írtak alá helyette és vettek részt a tárgyalásokon.
Élete hátralévő részében Poët aktívan részt vett a nemzetközi nőmozgalomban. Csak egy 1919. július 17-i törvényt követően tölthettek be nők közhivatalokat Itáliában, így Lidia 1920-ban, 65 éves korában került Ügyvédi Tanács tagjainak nyilvántartásába, és jegyezték be hivatalosan is ügyvédként a torinói névjegyzékbe.
1949-ben, 94 éves korában halt meg egy Diano Marina nevű tengerparti üdülőhelyen.