Szicíliában járva sok helyen – de főleg az Etna környékén – sokszor találkozhat az ember egy igen furcsa kutyafajtával, amely egy kicsit úgy néz ki, mintha Anubisz, az ókori Egyiptom alvilágának, illetve halottjainak oltalmazója, a holttestek bebalzsamozóinak kutyafejű istene kelt volna életre.
… és valójában nem is vagyunk ezzel olyan messze az igazságtól.
A Cirneco dell’Etna a nagyjából 3000 évvel ezelőtt, a föníciaiak révén Szicíliába bevitt ősi agarak leszármazottja, és az időszámításunk előtti 6. századból fennmaradt érméken található ábrák is azt igazolják, hogy ez az ősi fajta változatlan formában maradt fenn. Az eredetileg nyúlvadászatra tenyésztett kutya a parasztoknak köszönheti fennmaradását, akik évszázadokon keresztül meg tudták őrizni a fajta tisztaságát, és nem engedtek semmilyen egyéb vérvonalat a tenyésztésbe.
A Cirneco dell’Etnát a megkövesedett láva miatt megközelíthetetlenné vált Etna vulkán lejtőin alkalmazták. Napjainkban, Szicíliában (és más olasz tartományokban is) nagy gonddal tenyésztik, és sikeresen népszerűsítik külföldön is ezt a kutyafajtát.
A Cirneco del’Etna jellegzetessége, hogy valósággal “beleszeret” gazdájába, a család többi tagja közömbös számára, de nem válik agresszívvé, kivéve, ha valami zavarja, mert akkor morog.
Szívesen sétál gazdájával, azonban leginkább a vadászatokon érzi magát elemében, ahol örömmel segít a munkában. A fajta könnyen nevelhető, de általában nem alkalmazkodik jól az otthoni élethez.