Olaszországban szinte szertartás szerűen űzik az aperitivo-t, így vacsora előtt rengetegen isznak valamit egy „bar”-ban.
Itt kell megjegyezni, hogy az olasz „bar” nem egyenlő a magyar bárokkal, kocsmákkal és igazából nem hasonlítható semmilyen más vendéglátóipari egységhez sem. Olaszországban a „bar” egy kicsit cukrászda, egy kicsit koktélbár, de számos helyen lehet könnyű ebédet is fogyasztani itt.
De mi is az az aperitivo és honnan ered maga a szó?
Az aperitivo mindig valami hideg ital, és egyáltalán nem előírás, hogy alkoholos legyen. Az aperitivo mellé az olaszok általában esznek „stuzzichino”-t is, azaz némi rágcsálnivalót, ami burgonyaszirom, sós mogyoró, pisztácia és olívabogyó szokott lenni.
Az „apericena”, ahogy a neve is mutatja (cena = vacsora) még ennél is több harapnivalót tartalmaz: kis pizzafalatokat, felvágottakat, sajtokat is … ami után már aligha tud az ember vacsorázni, pedig az aperitivo eredetileg arra szolgált, hogy meghozza az étvágyat a vacsorához, hiszen a latin aperitivus szóból ered, amely jelentés „che apre”, azaz, ami megnyit, tehát egy olyan ital, amely „megnyitja” az érzékeket, stimulálja az étvágyat.
Az ókoriak az étvágytalanságot egy kesernyés ízű, fehér bor alapú itallal „kezelték”, mivel pontosan a keserű íz az, amely „megnyitja” a gyomrot, és éhségérzetet vált ki. A mai modern aperitivo persze már nem gyógyászati célokat szolgál, és születése 1786-hoz, és egy torinói kis likőrbolthoz köthető.
Antonio Benedetto Carpano, a bolt tulajdonosának ötlete volt, hogy egy elegáns, literes üvegben árulja az általa kreált, kesernyés ízű, különböző gyógynövényekkel ízesített alkoholos italt, amelyet Vermouth-nak nevezett, és szabadalmaztatott Torninóban.
Mivel az üzlete a királyi palota szomszédságában volt, küldött is rögtön egy ládára valót belőle III. Viktor Amadé szárd–piemonti királynak. Az uralkodónak annyira ízlett az ital, hogy a királyi udvar kedvence lett nagyon hamar. Innen pedig biztos volt a siker: rövidesen Torino minden kávéházában megtalálható lett, apró tipikus piemonti falatkákkal (sonka, sajt) kísérve.
Torinóból szélsebesen terjedt az aperitivo szokása, Milánó városa is előrukkolt a saját helyi verziójával, a L’Amaro Ramazzottival (semmi köze az Eroshoz :), majd megjelent a Bitter Campari, és a Martini Bianco is, hogy csak a leghíresebb márkákat említsük.
A világ első vermouth italát Anotnio Benedetto Carpano szabadalmaztatta 1786-ban Torinóban. Összetéveszthetetlen illata és egyedi vaníliás aromája van. Ma is az eredeti recept alapján készítik a Fratelli Branca lepárlóban. A borhoz felhasznált szőlők Emilia-Romagna, Puglia és Szicília régiókból származnak. A borba számos növényt áztatnak, amelyek közül a végső karakter szempontjából a legfontosabb a vanília, amely általában Madagaszkár, Pápua Új-Guinea és Tahiti származású.
Mivel az aperitivo egyáltalán nem jelenti azt, hogy alkoholt kell inni, rengeteg alkoholmentes itallal lehet “aperitivózni”. Ha szeretnéd megkóstolni ezeket, nézz be az Olaszboltba, ahol személyesen és online is meg tudsz venni gyakorlatilag minden tipikus olasz ételt és italt.
Citromos Birra Moretti Radler 1,37% alkoholtartalommal
Crodino Biondo – alkoholmentes aperitivo (olyan mint az Aperol Spritz)
Crodino Rosso – alkoholmentes aperitivo (olyan mint a Campari Spritz)
Lemon Soda Spritz -tényleg olyan, mint az Aperol – az én személyes kedvencem 🙂
