Olaszország és a macskák viszonya egyedülálló Európában. Az olasz kultúrában a macska nem csupán háziállat, hanem a mindennapi élet szerves része, történelmi és jogi szempontból is megkülönböztetett státuszt élvező lény. Az országot nem véletlenül tartják az egyik legmacskásabb nemzetnek a világon.
Törvényi védelem és különleges jogok
Olaszországban a macskák törvényi védelem alatt állnak, és bántalmazásuk szigorúan büntetendő. A kóbor macskákat – olaszul gatti randagi – nem szabad elüldözni vagy befogni, szabadon élhetnek ott, ahol letelepedtek. Az állam kötelezi az állatorvosi szolgálatokat arra is, hogy a kolóniákban élő macskákat ingyenesen ivarírtásban részesítsék, ezzel fékezve a szaporulatot, anélkül hogy az állatokat veszélyeztetnék.
Az országban több ezer hivatalosan bejegyzett macskakolónia létezik, amelyeket önkéntes gondozók, az úgynevezett gattarék tartanak el és etnek rendszeresen. Ez az önkéntes hálózat az olasz társadalom szerves részévé vált. Csak Milánóban több, mint 1.400 macskakolónia létezik!
Érdekesség, hogy az olasz hiedelem szerint a macskáknak nem kilenc, hanem hét életük van – ez az apró kulturális különbség is jelzi, mennyire sajátos módon tekintenek ezekre az állatokra Itáliában.
Róma, a macskák városa
A főváros különösen szoros kapcsolatban áll a cicákkal. Úgy tartják, hogy a rómaiak annyira rajonganak a macskákért, hogy azokat „biokulturális örökségnek” tekintik. Bárki, akit macska megöléséért – legyen az házi vagy kóbor – elítélnek, akár 10 000 eurós bírságot és legfeljebb 3 év börtönt is kaphat. Becslések szerint csak Rómában mintegy 300 000 macska él – ők az egyetlen lakosok, akik bármikor szabadon bejárhatják a romokat és műemlékeket.
A Torre Argentina romjainál, ahol a hagyomány szerint Julius Caesart meggyilkolták, ma egy macskamenhely működik. A cicák szabadon kóborolnak az ókori kövek között, és jogi státuszuk is védett. Rómát joggal emlegetik a legelső „macskás városként” egész Olaszországban.
Kis falvak, nagy macskák
Nem csak a nagyvárosokban van jelen ez a különleges kapcsolat. Lazio régióban található Civitella d’Agliano, ahol a macskák száma meghaladja az emberekét. Piemontban pedig Brolo falut hivatalosan is „a macskák falujának” hívják: a falfestményeken is cicák szerepelnek főszereplőként, és a település szinte egész identitása köréjük épül.
A magnagati, azaz a macskaevők
Biztos te is hallottad már, hogy az olaszokat macskaevőknek, vagy macskazabálóknak hívják. De honnan is ered ez a gúnynév? A magnagatti (vagy mangiagati – velencei dialektusban) elnevezés eredetileg csak Vicenza lakóira vonatkozott, ami egy régi legenda szerint (Luxemburgi) Zsigmond uralkodó regnálása idején született, amikor 1413-ban ostrom alá vette a várost. A lakosság között éhínség tört ki, így kénytelenek voltak megenni a város macskáit.
Egyesek szerint ugyanakkor az eset 1698-ban történt, de vannak, akik úgy vélik, hogy 1509-ben, amikor a vicenzaiak támadták meg ősi ellenségeiket, a padovaiakat, akik aztán azzal gúnyolták őket, hogy egy lándzsára szúrt macskát tűztek ki a várfalra.
Állítólag Jérôme Lalande francia csillagász 1765-ben, Vicenzában tett látogatása során a helyieket macskaevőknek nevezte. 1857-ben megjelent Cristoforo Pasqualigo Velencei közmondások gyűjteménye című munkája, amelyben a következő kis versike olvasható:
Veneziani, gran signori
Padovani, gran dotori
Visentini, magna gati.
Azaz magyarul:
A velenceiek nagy urak,
A padovaiak nagy tudósok,
A vicenzaiak macskaevők.
Olaszországban a macskahús fogyasztása tiltott, tabu, és semmiféle szerepet nem játszik a kortárs gasztronómiában vagy kultúrában. Szóval étlapon se keresd …
Olaszország és a macskák kapcsolata tehát sokrétű: jogi védelemben, önkéntes gondoskodásban, helyi identitásban és népi hiedelmekben egyaránt megmutatkozik. Akár Róma ősi romjain sétáló cicákat figyel az ember, akár egy piemonti falucskában találkozik falfestményen ábrázolt macskákkal, az üzenet ugyanaz: ezek az állatok nem vendégek Olaszországban. Ők az ország lelkének részei.