Mi köze a karát mértékegységnek a szentjánoskenyérfához?

Szerző képe

By Szalai Nóri

Én a karobbal, avagy szentjánoskenyérfa termésével akkor találkoztam, amikor pár hónapig egy vidéki házban laktunk Szicíliában, ahol a tulaj volt a szomszédunk. A gyerekek még kicsik voltak, és a szomszéd bácsi azzal szórakoztatta őket, hogy egy nagy dobozba kellett betalálniuk a karobbal, a végén pedig meg kellett számolni azokat. A gyerekek jól szórakoztak, a bácsi pedig utána fogta a teli dobozt és elvitte leadni, mert Szicíliában fizetnek érte. De miért? Mi a különleges ebben a furcsa növényben?

Hol terem meg?

A karobfával vagy más néven szentjánoskenyérfával Magyarországon nem lehet találkozni, mert a meleg, száraz nyarak és enyhe telek kedvelője (akárcsak én :), és magyarországi klíma – még akkor is, ha rohamosan változik – nem teszi lehetővé, hogy megmaradjon és teremjen. Na, de akkor hol vannak a legfontosabb termőterületek?

Mediterrán térség:

  • Spanyolország – a világ egyik vezető termelője, főleg Valencia, Alicante, Murcia és a Baleár-szigetek (Mallorca, Ibiza) térségében
  • Olaszország – elsősorban Szicília, valamint Puglia, Calabria és Szardínia
  • Portugália – az Algarve régió különösen híres róla, itt nagyon jelentős a termesztés
  • Görögország – Kréta és a Peloponnészosz
  • Ciprus – hagyományosan fontos exportcikk volt, a szigeten “fekete aranyként” is emlegették
  • Törökország – délnyugati part menti területek
  • Marokkó, Algéria, Tunézia – Észak-Afrika mediterrán partvidéke
  • Izrael, Libanon, Szíria, Jordánia – Közel-Kelet mediterrán éghajlatú részei (itt őshonos a faj eredetileg)

Egyéb helyek, ahol meghonosodott:

  • Kalifornia (USA) – mediterrán klímája miatt jól megél
  • Ausztrália (Dél-Ausztrália, Nyugat-Ausztrália) – ültetvényszerűen termesztik
  • Chile – szintén mediterrán jellegű területein
  • Dél-Afrika – a Fokváros környéki régióban

 

 

A fa rendkívül jól alkalmazkodott a mediterrán ökoszisztémához: bírja a hosszú, száraz nyarakat, jól megél sziklás, sekély, mészköves talajon is, ahol más gyümölcsfák nem teremnek meg, mély gyökérzete miatt egy bizonyos kor után nem igényel öntözést, és ellenálló a szélsőséges hőmérsékletekkel szemben is, fagytűrése azonban korlátozott, ezért nem terjed el hidegebb éghajlaton.

Érdekesség, hogy bár eredetileg a Közel-Keletről származik, olyan régóta és olyan sikeresen termesztik a Mediterráneumban, hogy sokan tévesen őshonos mediterrán fajnak gondolják.

Néhány szó a növényről

A szentjánoskenyérfa (más néven karobfa) egy örökzöld fa, amely a hüvelyesek családjába tartozik.

  • Magassága: akár 10-15 méter is lehet
  • Levelei: bőrszerű, fényes, örökzöld lombozat
  • Virágzása: ősszel virágzik, apró, vörösesbarna virágokkal, amelyeknek jellegzetes, sokak számára kellemetlen szaga van
  • Élettartam: nagyon hosszú életű fa, akár több száz évig is elélhet
  • Igénytelenség: szárazságtűrő, mészkedvelő, jól bírja a szegényes talajokat is

Termése egy hosszúkás, lapos, barna hüvely (becőtermés), amely:

  • 10-25 cm hosszú
  • Édeskés, csokoládéra emlékeztető ízű húsa van (ezért is hívják “vad csokoládénak”)
  • A hüvelyben sorban helyezkednek el a magok
  • Éréskor barnára-feketére színeződik

Honnan ered a neve?

És akkor – szokás szerint – jöjjön egy kis etimológia.

A szó az arab kharrūb szóból ered, amelyet mind a növény (Ceratonia siliqua), mind pedig sötét hüvelytermése megnevezésére használtak.

Az ókorban a görögök a hüvelyt kerátionnak (κεράτιον), azaz kis szarvnak nevezték, a gyümölcs görbe, megnyúlt formája miatt. Innen ered a latin carratus, majd az arab qirat, ami idővel meggyökeresedett az újlatin nyelvekben, létrehozva olyan alakokat, mint a nőnemű carruba (a gyümölcsre) és a hímnemű carrubo (a fára).

Egyébként ez a szabály a legtöbb gyümölccsel így van az olasz nyelvben: melo – almafa, mela – alma, ciliegio – cseresznyefa, ciliegia – cseresznye, arancio – narancsfa, arancia – narancs, és így tovább.

A karát eredete

Itt jön a legérdekesebb rész! A karobfa magjai feltűnően egyenletes tömegűek (0.2 gramm), ami a természetben szinte egyedülálló tulajdonság. Az ókori kereskedők ezért évszázadokon át ezeket a magokat használták súlymértékegységként a drágakövek és nemesfémek mérésénél, hiszen precíziós mérleg híján elég volt csak megszámolni a magokat.

Ebből alakult ki a karát mértékegység, tehát egy szem karob termés az egy karát, amit ma is a drágakövek (elsősorban gyémánt) tömegének mérésére használnak. A modern szabvány szerint 1 karát az 200 milligramm, amit 1907-ben nemzetközileg is rögzített mértékegység lett.

Visszatérve a latin carratus, majd az arab qira szóra, innen ered az olasz carato, de még a magyar karát szó is.

Még egy fontos dolog a karáttal kapcsolatban!

A gyémántnál és az aranynál használt karát teljesen más dolgot jelent! A gyémánt esetében súly mértékegység, 1 karát az 200 milligramm (0.2 gramm). Az arany esetében pedig az arany tisztaságát fejezi ki. A skála 24 részre osztja az aranyat, ahol a 24 karát = 100%-ban tiszta arany. Minél nagyobb a karátszám, annál tisztább az arany (nem nehezebb!)

Hogyan lett a karobból szentjánoskenyérfa?

Idáig átnéztük karob szó etimológiáját, viszont felmerül a kérdés: miért hívják a magyar nyelvben (és az angolban is például) szentjánoskenyérfának?

A legenda azt mondja, hogy a név Keresztelő Szent Jánoshoz kapcsolódik, aki a Biblia szerint a pusztában élt, sáskákkal és vadmézzel táplálkozva (Máté evangéliuma 3:4). A hagyomány szerint viszont amikor János a pusztában böjtölt/remetéskedett, a szentjánoskenyérfa termésével táplálkozott. Innen ered a “Szent János kenyere” elnevezés sok nyelvben, például angolul is: St. John’s bread.

De miért adta le a szomszéd bácsi a termést?

Szicíliában (és Dél-Olaszországban, például Puglia, Calabria megyékben és Szardínián is) van piaca a karobnak. A helyi mezőgazdasági szövetkezetek, takarmánygyártók, és élelmiszeripari cégek vásárolják fel őket, mert mind a hüvely húsából, mind a magból különféle dolgokat készítenek, de használják takarmánynak is.

A hüvely húsából (pép) a következő élelmiszeripari termékek készülnek:

·      Karobpor – kakaópor helyettesítő, sütikbe, turmixokba, kakaós italokba

  • Karobszirup/melasz– természetes édesítőszerként, mézhez hasonló állagú
  • Karobcsoki/csokialternatíva– cukor- és koffeinmentes “csokoládé”, allergiásoknak, gyerekeknek
  • Karobliszt– sütéshez, gluténmentes termékekhez keverve
  • Alkoholos italok– Cipruson és Máltán hagyományosan karob-likőrt is készítenek belőle

Miért népszerű helyettesítő szer?

  • Koffein- és teobromin-mentes(a kakaóval ellentétben) – ezért ajánlják gyerekeknek, koffeinérzékenyeknek
  • Természetesen édes– kevesebb hozzáadott cukor kell hozzá
  • Nem allergén– szemben a kakaóval/csokoládéval, ritkán vált ki allergiás reakciót
  • Magas rost- és ásványianyag-tartalom(kalcium, magnézium, kálium)

Mire használják fel a magokat?

  • Élelmiszeripari sűrítő- és stabilizálószer: fagylaltokban, joghurtokban, öntetekben, szószokban, feldolgozott sajtokban
  • Gluténmentes pékáruk: segít a tészta struktúráját javítani glutén nélkül
  • Kozmetikai ipar: krémek, testápolók sűrítőanyaga
  • Textilipar: nyomtatási paszták, textilfestés segédanyaga
  • Papíripar: papírgyártási segédanyag

A népi gyógyászatban egyébként használják hasmenés elleni szerként, emésztésjavítóként is egyes mediterrán kultúrákban.